A demokrácia ellenségei - beszélgetésem a ChatGPT-vel
Vajon mit gondol ilyen összetett jelenségről a mesterséges intelligencia
Néha használom a ChatGPT-t, segít strukturálni bizonyos témákat. Ma reggel megkérdeztem arról, hogy szerinte mi a mai Magyarországon a demokrácia legnagyobb ellensége. Ezt a választ adta:
“Ez attól függ, hogy milyen szempontból vizsgáljuk. Ha rendszerszinten nézzük, akkor az egyik legnagyobb ellenség a hatalmi koncentráció és az intézményi fékek és ellensúlyok leépítése. Ha társadalmi szempontból nézzük, akkor a politikai apátia, a megosztottság és a kritikus gondolkodás hiánya gyengíti leginkább a demokratikus működést.
Téged mi érdekel ebben a kérdésben? Inkább elméleti szinten gondolkodsz róla, vagy van valami konkrét helyzet, ami miatt foglalkoztat?”
Mivel megszólítva éreztem magam (ez önmagában mennyire abszurd, hiszen tudom, hogy egy géppel beszélgetek, na mindegy) folytattam a kérdést.
Írtam neki, hogy azért foglalkoztat, mert szeretném pontosan meghatározni azt, amire az én szakmámmal hatni tudok, azaz a kritikai gondolkozás és a közöny témakörét. Erre adott rengeteg opciót a podcast-gyártástól a hálózatépítésen át a pszichológiai rugalmasság-fejlesztő csoportig.
Aztán visszatértem az első kérdéshez és megkérdeztem tőle, hogy szerinte mi alakította úgy a magyar társadalmat, hogy ma ilyen állapotban van. Ez lett szerintem az igazán izgalmas válasz, bemásolom ide módosítás nélkül:
A magyar társadalom jelenlegi állapotát sok tényező alakította, és ezek közül több is hozzájárult a kritikai gondolkodás hiányához és a közöny erősödéséhez. Néhány kulcsfontosságú történeti és strukturális tényező:
1. Történelmi örökség és a kollektív trauma
Török, Habsburg és szovjet elnyomás: Magyarország történelmileg hosszú időn át külső hatalmak uralma alatt állt, ami erősítette a túlélésre épülő, alkalmazkodó mentalitást, és gyengítette a polgári kezdeményezőkészséget.
Trianon és az identitásválság: A területi veszteség és a nemzeti trauma hatására a társadalomban mélyen gyökerezik a veszteségtudat és a bizalmatlanság.
Kommunista diktatúra és kollektivizmus: Az államszocializmus alatt a politikai elnyomás és a központi kontroll miatt az emberek megtanulták, hogy a közéletben való aktív részvétel veszélyes lehet, és érdemes inkább távol maradni.
2. A rendszerváltás utáni kiábrándultság
Vadkapitalizmus és társadalmi egyenlőtlenségek: A '90-es években gyorsan és kontrollálatlanul zajlott a piacgazdaságra való átállás, ami sokak számára gazdasági bizonytalanságot és csalódást hozott. Az elmaradt igazságtétel és a korrupció látványa tovább mélyítette a közéleti kiábrándultságot.
Demokrácia félreértelmezése: Az emberek nagy része passzívan szemlélte a politikai változásokat, mert nem volt előzetes demokratikus tapasztalata. Így sokan inkább csak fogyasztóként, nem pedig aktív állampolgárként viszonyultak a rendszerhez.
3. Oktatás és kritikai gondolkodás hiánya
Memoriter-alapú oktatási rendszer: A magyar iskolarendszer a lexikális tudásra helyezi a hangsúlyt ahelyett, hogy az önálló gondolkodást, vitakultúrát vagy problémamegoldást fejlesztené.
Társadalomtudományok háttérbe szorítása: A történelem, filozófia és társadalomtudományok tanítása sokszor ideológiailag befolyásolt, és nem támogatja a többoldalú megközelítést.
Félelem az önállóságtól: A hierarchikus iskolarendszer nem bátorítja az önálló véleményformálást, inkább az alávetettség és a konformitás megerősítésére épül.
4. Politikai manipuláció és médiakörnyezet
Megosztottságra építő politika: A magyar politikai életben a pártok ahelyett, hogy társadalmi párbeszédet ösztönöznének, inkább szándékosan szembeállítják a különböző csoportokat, ezzel erősítve a közéleti fáradtságot és a cinizmust.
Propaganda és dezinformáció: A média jelentős része politikai irányítás alatt áll, ami egyoldalú narratívákat erősít, miközben az alternatív forrásokhoz való hozzáférés szűkül.
Félelem és bizonytalanság fenntartása: A politikai elit rendszeresen olyan témákat emel ki (pl. migráció, Brüsszel elleni harc), amelyek elterelik a figyelmet a belső problémákról, és érzelmi manipulációra építenek.
5. Közösségi és társadalmi tőke hiánya
Bizalomhiány: A történelmi és politikai tapasztalatok miatt az emberek kevéssé bíznak egymásban, a hatalomban és a civil szervezetekben is.
Gyenge civil társadalom: Magyarországon hagyományosan kevésbé erős a közösségi részvétel és a civil szervezetek szerepe, és sokszor a kormányzati politika is akadályozza ezek működését.
Individualizáció és közöny: A társadalmi felelősségvállalás helyett sokan a személyes túlélési stratégiákra koncentrálnak, mert úgy érzik, nincs hatásuk a nagyobb folyamatokra.
Mit lehet ezzel kezdeni?
A kritikai gondolkodás és a közöny kérdése szorosan összefügg azzal, hogy az emberek hogyan látják a világot és saját szerepüket benne. Ha ezt akarod fejleszteni a civil munkádon keresztül, akkor érdemes olyan stratégiákat alkalmazni, amelyek:
Tudatosítják a manipulációs technikákat és gondolkodási torzításokat.
Erősítik a közösségi részvételt és az aktív állampolgárságot.
Oktatás- és önreflexió-központú programokat kínálnak, amelyek segítenek levetkőzni a passzivitást.
Mára elég is volt ennyi a ChatGPT-ből :)