Gondolatok a struktúrákról és tradíciókról
Gyökerek és gyökértelenség a posztmodern társadalomban.
Közös gondolkozásra hívlak. Az új év kapcsán született meg bennem, hogy írok a tradícióról, mint jelenségről, amit majd a januári Kapcsolatok önismereti csoportban mélyebben fejtek ki.
Ahogy megérkezünk ide, a Föld nevű bolygóra, szinte biztosan nem üres lapként születünk meg, amire a világ írja a mondanivalóját, hanem minden létezőnek van valamilyen télosza, a létezése mögötti alapvető rendeltetése, amit az élete során meg kell találnia. Ezt nézhetjük az epigenetika, a transzgenerációs minták, az individuáció vagy az önmegvalósítás oldaláról, a lényeg, hogy valami belső igazság felé irányuló erőhatás mozgolódik bennünk.
Mindezzel együtt rendszerekbe születünk bele. Rendszer a család, a törzs, a közösség, a társadalmi osztály vagy kaszt, a nemzet stb. A legszorosabb ilyen rendszer a család, de a családi dinamikák mindig a társadalmi hatások, osztályok, korszellem leképeződései. Ahogy az egyéni tudat fejlődik, úgy nő bele ezekbe a rendszerekbe, s közben ezzel párhuzamosan ott van benne az autentikusságra, az individuációra törekvés soha nem csökkenő vágya is. A gyermeki tudat egyik fő mozgatója az attól való félelem, hogy a gondozói, a család nem fogadják be, ezért képes végletekig elmenni, képes megbetegedni, önmagáról lemondani, hogy kikoldulja a gondoskodást, a “szeretetet”. Közben biológiai korban felnőhetünk, lehetünk sikeres emberek, de ezek a tudati struktúrák megmaradhatnak bennünk, most ezt hívtam gyermeki tudatnak. Ez hozza létre bizonyos értelemben a vallásokat, a pártokat, a klubokat, a focidrukkerek csapatait, a nemzeti öntudatot. Ezt hívhatjuk ‘mi-tudatnak’ is. A mi istenünk, a mi szokásaink, a mi családunk, a mi pártunk. Ez valahogy mindig jobb, mint a másiké. A történelem mutatja, hogy ennek nevében évezredek óta képesek az emberek háborúzni, megölni egymást, kitagadni családtagokat, csak például azért, mert más a szexuális orientációjuk vagy a gyerek más vallást gyakorló párt vitt haza. Ehhez a szinthez tartoznak a tradíciók is, amik a közösségi tudatot erősítik meg.
Közben, az egyéni tudat fejlődésével a társadalmi, kollektív tudat is fejlődik, csak nem ugyanolyan ütemben. Itt vagyunk a posztmodern érában, ahol egymás mellett létezik a törzsi kultúra és az ultramodern individuális technokrácia. Azok, akik eljutottak arra a pontra, hogy képesek túllépni a ‘mi-tudaton’, egy egészen rideg helyre kerülnek, az én-központúság világába, ahol már nincs meg a közösség megtartó ereje, csak magamra számíthatok, nekem kell kitalálnom hogyan éljek, nincsenek ott a hagyományok, a bölcsek, az öregek. Résen kell lennem és okosan csinálnom.
Itt van egy hatalmas probléma. Az igazi meghaladás azt jelenti, hogy tovább növök, azaz minden eddigit magamba foglalok, integrálni tudom. Ez viszont nagyon nehéz és sok önismereti munkát igényel. Ehelyett a könnyebb út az egész megtagadása. Megtagadjuk a szüleink szokásait, a társadalmi struktúrákat, a tradíciókat. Irtózunk tőlük, különösen azért, mert felvilágosult liberális baloldaliként (ez is lehet csak egy rendszerhalmaz a mi-tudatban!) minden ilyet a nacionalista, régimódi, feudális jobboldalhoz kötünk - néha nem is hibásan, hiszen kisajátították maguknak. Félünk attól, hogyha elismerünk bármit is belőle, akkor visszacsúszunk az előző szintre.
Közben a modern társadalmak nagy részének szenvedést okoz így boldogulni, hiszen nincs minta, nincs követhető út, nincs struktúra, ami alapján meghatározhatom az identitásomat. Akár úgy is, hogy nem tudom, hogy mi ellen hozzam létre az én ellen-kulturális identitásom. Gyökértelen lebegés van. A korábbi generációk a merev struktúráktól és a tradíciók egyéni sokszínűséget figyelmen kívül hagyó hatásaitól szenvedtek, a mostani attól, hogy nincs struktúra, nincs keret, nincs tradíció. Ennek tünete a felszínes, fogyasztáson alapuló élet térhódítása, ami csak azáltal tud létrejönni, hogy nincs mélyebb rend - mint ahogy a legyengült immunrendszerű fán megjelennek az élősködő gombák. Persze mindez lehetővé teszi az autonóm életvezetést és az egyéni választások szabadságát, másrészt azonban - ahogy írtam -gyökértelenséghez vezet.
Carl Jung szerint a tradíciók olyan kollektív archetipikus mintázatokat hordoznak, amik segítenek az egyénnek eligazodni az élet komplexitásában. Ezek nélkül hajlamos vagyunk elveszíteni az orientációnkat, ami növeli a szorongást és a magányosság érzését.
Mindenkit megértek, aki a tradíciókat, a merevebb (konzervatívabb) társadalmi struktúrákat az elnyomással és a károkkal azonosítja. Ugyanakkor ezek is biztosítják a kollektív emlékezetet, összekötik a múltat a jelennel, közösségeket hoznak létre. A kritika és az elfordulás jogos. Nemet kell mondani a tradicionális nemi szerepekből fakadó kizsákmányolásra, a patriarchális családmodellre, az intézményesített vallásokra, a feudális politikai ‘urizálásra’ és egy csomó hasonló dologra.
Ugyanakkor a tradicionális elemek megőrzése és a modern szempontok integrálása olyan dinamikus egyensúlyt teremthet, ami egyszerre biztosít stabilitást és rugalmasságot, erőt a fejlődéshez.
Társadalmi szempontból fontos felismerni, hogy a tradíciók nem statikusak, hanem folyamatosan változnak. Például a nemi szerepek átalakulása nem feltétlenül jelenti a családi kötelékek vagy a közösségi rituálék megszűnését. Ehelyett lehetővé teszi, hogy ezek a tradíciók inkluzívabbá és egyenlőbbé váljanak.
Lélektani szempontból fontos lenne, ha a tradíciókhoz való viszonyunkat tudatosan alakítsuk ki. Ez magában foglalhatja azok kritikus vizsgálatát, de azt is, hogy megkeressük pozitív aspektusaikat.
Szerintem a kiút szintén az egyéni (és ezáltal a társadalmi) tudat fejlődésében van, hiszen eljuthatunk egy olyan felnőtt tudatszintre, ahol a gyermeki tudat és a tradíciók merevsége nem ijesztenek meg, ahol rá tudunk nézni a múltunkra azzal a szemmel, hogy már nem csak a nehézséget és a visszaeséstől való félelmet látjuk benne.
A fenti témákkal is foglalkozunk a Kapcsolatok önismereti műhelyen. Január 11-én 18 órától tartok egy ingyenes előadást/beszélgetést a megközelítésről (offline és online is elérhető). Erre akkor is bátran jöhetsz, ha utána nem jössz a műhelyre. Az ingyenes előadás linkjét email-ben kérd és küldöm.
A csoport időpontja:
Január 18. szombat 9:00-16:00 és 19. vasárnap 10:00-15:00