Mi történik a fenomenológiai állítás és az Élet Integrálási folyamat (Life Integration Process - LIP) során?
Részletesen arról, hogy a csoportokon mi zajlik.
A különféle pszichológiai és önismereti irányzatokat sokféle módon rendszerezhetjük, az alapján, hogy mi történik, milyen eszközöket használ, mi az emberképe stb.
A fenomenológiai állítás és a LIP, külső szemlélő számára a Bert Hellinger által megalkotott családállításhoz és a Moreno-féle pszichodrámához hasonlít leginkább. Ennél a megközelítésnél is egy térben dolgozunk, egy ember témájával/belső kérdésével, amihez segítségül hívjuk a csoportban résztvevő többi embert, akik majd a kliens témájának egyes részeit reprezentálják. Ezek a részek lehetnek belső részek, akár testrészek, de lehetnek a témát hozó családtagjai vagy elvont fogalmak, amik szükségesek lehetnek integráláshoz.
A fenomenológiai állítás és a LIP rendszerszemléletű módszerek, ami azt jelenti, hogy nem csak az egyénnel foglalkozunk, hanem őt egy szűkebb-tágabb, vele kölcsönhatásban lévő rendszer részeként értelmezzük. Ha egy fát nézünk, a fa nem csak önmagában létezik, hanem a talaj, a többi növény, az időjárás és az állatok is hatnak rá. Ugyanígy egy ember sem elszigetelten működik, hanem kapcsolatokban, családi mintákban, társadalmi hatások között él, és ez mind alakítja őt. A LIP sem csak az egyén belső világát nézi, hanem azt is, hogy az élete különböző szakaszai, családi múltja és kapcsolatai hogyan hatnak rá. Nem az a kérdés, hogy „mi a baj velem?”, hanem hogy hogyan illeszkedik egy nagyobb rendszerbe, és hogyan tud ebben a rendszerben integráltabban és autentikusabban létezni.
A LIP alapja az a felfogás, hogy az ember életének különböző fázisai – a születéstől a felnőttkoron át az érettségig – mind egyedi tudatszinteket (fejlődési lépcsőket) képviselnek, és ezeket a belső részeket integrálni kell ahhoz, hogy az ember teljesebb életet élhessen. Ennek alapját sokféle fejlődéslélektani és filozófiai elmélet adja, tulajdonképpen egy megfigyeléseken alapuló, de önkényesen létrehozott belső térképről van szó, ami segít a valós életben is eligazodni.
Abban a kontextusban fenomenológiai (jelenségekkel foglalkozó), hogy a folyamat során a kliens közvetlenül, ítélkezés és elemzés nélkül tapasztalja meg azt, ami van – anélkül, hogy próbálná megváltoztatni vagy értelmezni az élményeit.
A fenomenológiai szemlélet szerint a valóságot nem egy előre meghatározott nézőponton keresztül kell értelmezni, hanem engedni kell, hogy az önmaga bontakozzon ki.
Az, ami van, az egy élmény. A kliens testi érzetein és belső képein keresztül kapcsolódik életének meghatározó fázisaihoz. Nem az intellektuális megértésen (pl. hogy mi miért történt a gyermekkorban) vagy analízisen van a hangsúly, hanem a jelenlegi állapot érzékelésén.
A résztvevő a testérzetekre, érzelmekre és a térbeli megélésre fókuszál, nem pedig arra, hogy "miért van ez így".
A tudati fejlődési szintek a magzati korral és a születéssel kezdődnek, ahol a bizalom, az alapvető kapcsolat a fő téma, ezt követi a gyermekkor az identitás és a határok kialakításával, majd a serdülőkor az elkülönüléssel, önállóság megtalálásával. A felnőttkor a felelősségvállalással, alkotással, az érett felnőttkor az élet kiteljesedésével, majd az öregkor a bölcsességgel és a transzcendenciával járul hozzá a tudat evolúciójához.
Végül megérkezünk a 7-es állapotra, ami az elmúlás, halál. Erre a helyre állva nem dolgozunk, hiszen csak az életből nézhetünk rá, a halál misztérium.
Az állítási munka során a témát hozó kliens kiül az állításvezető mellé egy beszélgetésre/interjúra, ahol átbeszélik a behozott témát és annak a lehetőségeit, hogy milyen módon lehet vele dolgozni. Az is előfordulhat, hogy az derül ki, hogy ott és akkor azzal a témával nem lehet állításos módszerrel vagy LIP-pel dolgozni. Ez nem hiba, hanem előfordulhat, hogy a kliens nagyon mélyen és erősen érintett a témával (pl. korai gyász) vagy nagyon a megoldásfókuszú működésben van, ami nehezíti azt az alaphelyzetet, hogy ítélkezés és elemzés nélkül képes legyen megtapasztalni azt, ami van, megengedni, hogy a helyzet hasson rá, és ne csak intellektuálisan elemezze.
Az állításban éppen ezért sok testérzettel és érzelemmel dolgozunk. Amikor megbeszéltük a folyamat menetét, akkor a kliens fenomenológiai állítás során kiválasztja a többi résztvevő közül a témáját képviselő személyeket vagy LIP-nél a korábbi tudatfejlődési szintjeit reprezentáló személyeket. Ez a felnőtt szintre állva történik, az 1-es, 2-es és 3-as szintek képviselőit kiválasztva. Ezek a szintek a térben számozott lapokkal jelezve, körben vannak kitéve a földre, ide áll a kliens, és a témájának reprezentálói. A folyamat során a kliens megfigyeli és átérzi a különböző életszakaszaihoz kapcsolódó állapotokat, azon keresztül, hogy testileg megtapasztalja milyen pl. ránézni az adott szakaszra. Ebben segít az állításvezető, aki facilitálja a folyamatot, egyszerű, nem elemző kérdéseket tesz fel: mi történik most nálad? Mi van benned? stb. Ez soha nem egy intellektuális elemzés, hanem érzékelési és belső élményfeldolgozási munka, ami majd a későbbiekben segíthet az értelmezésben, mint egy belső élmény, de ez nem ott a térben történik, hanem pl. később egyéni folyamatban.
Az egész célja, hogy a kliens integrálni tudja magában az életútját, és megbékéljen azzal, ahol éppen tart. A LIP nem a múlttal harcolást, megoldást, elengedést segíti, hanem azt, hogy önazonosan tudjunk jelen lenni, itt és most, a saját életünkben. Azon keresztül, hogy egy olyan helyről nézünk rá a korábbi életszakaszainkra, ahonnan azok rendben vannak, ahonnan hagyhatjuk a múltat múlttá válni. Ebből indulhat meg egy hosszabb belső folyamat, az együttérző integráció. Azaz annak megengedése, hogy minden olyan legyen, amilyen, s ebben vállalni önmagunkért, a belső autentikus igazságunkért és a tetteinkért a felelősséget.
A módszer nagyon jól alkalmazható párkapcsolati témák esetén, ahol a pár hasonló módon, csak más térképpel dolgozik. Rá tudnak nézni az egyéni és a közös múltjukra, a jelenükre, és a kapcsolatukban, valamint az önmagukban rejlő potenciálokra. Ilyen esetben a pár együtt jön el, és közösen választják ki a fenti "részeknek" a képviselőit.
Sokan teszik fel a kérdést, hogy mitől működik ez az egész. Az állításos módszerek szabad interpretációja, és a kor miatt, amiben kifejlődött (erősen hat rá a new age), sokféle ezoterikus értelmezést adott az állításoknak. Rupert Sheldrake a csoportban létrejövő teret morfogenetikus mezőnek hívja, amin keresztül tudattalanul megérezzük az ott létrejövő hangulatokat, érzéseket stb. Ez hasonlít Jung kollektív tudattalan elméletéhez, ami szintén azt mondja, hogy a nem tudatos szintjeinken van egy mindannyiunkat összekötő tudat, ott vannak az archetípusok, amiről nem vagyunk hétköznapi szinten tudatosak, azonban a jelenségek szintjén ennek működése képes megmutatkozni. Spontán formában pl. szinkronicitás-élményekben, a fenomenológiai állítás és LIP-csoportokban pedig az által, hogy hatnak ránk a képviselői szerepek is. Sokféle érzelmet, érzetet tapasztalunk. Újabb kutatások a vegetatív idegrendszer és a tükörneuron-hálózat érzékenységével is tudják magyarázni azt, hogy miért érzünk valamit akkor, ha egy számunkra idegen ember egyik belső képét megszemélyesítve beállunk az állításba. Mindegyik igaz lehet, és lehet, hogy egyik sem az.
A fenomenológiai állítás és LIP ezt is meghagyja az élmény szintjén, hiszen, amiről élményem van, az valóságos. Nem kell, hogy egy külső elméletalkotó eldöntse, hogy nekem van-e jogom ehhez az élményhez vagy nincs, csak azért, mert a tudomány jelenlegi állása szerint még nincs erre teljesen egységes magyarázat. Illetve hosszabb távon az a fontos, hogy ezt az élményt hogyan tudom integrálni a hétköznapi életembe, hogyan viszem tovább, milyen módon reflektálok rá.
Csoportok időpontjai 2025-ben.
A témák vezérfonalként vannak megadva, természetesen behozható ezen kívül más is.
Biztonság és stabilitás - február 15-16.
Érzelmek és intimitás - április 12-13.
Önbecsülés, döntések és határok - május 17-18.
Szeretet, együttérzés, megbocsátás - augusztus 2-3.
Önkifejezés és hitelesség - szeptember 13-14.
Intuíció, világlátás, önreflexió - október 18-19.
Életértelem és egység - november 22-23.