Miért félünk elköteleződni? - A szabadság és felelősség paradoxona
Ebben a cikkben arra keresem a választ, miért félünk ennyire az elköteleződéstől, és ez a jelenség hogyan érinti ez életünk különböző területeit.
Az utóbbi időben az egyik leggyakoribb téma volt az egyéni üléseken az elköteleződéstől való félelem (commitment phobia). Ugyan ezt a kifejezést főleg a párkapcsolatokra használják, valójában általános tendencia, ami kiterjed az élet bármilyen területére. Amellett, hogy az emberi döntések bizonytalanok, a szociálpszichológia a jelenséget gyakran az autonómia és a kötődés egymással szemben álló igényével magyarázza.
Természetesen ezek az elméletek nem hozzák a mindenkire vonatkoztatható nagy igazságot, de a tendenciák vizsgálatával adhatnak egy olyan térképet, ami segít eligazodni a társadalmi jelenségek világában.
John Bowlby, a kötődéselmélet kidolgozója szerint az emberekben egyszerre van jelen a biztonságos kötődés iránti vágy és az attól való félelem, hogy ez a kötődés korlátozza őket. Terápiás praxisom tanulságai alapján azt gondolom, hogy a ‘biztonságos’ nagyon sok esetben nem jelenti azt, hogy az egészséges is, ugyanis az idegrendszerünk számára az a biztonságos, amivel sokat találkoztunk.
Egyik kedvenc szerzőm, Erich Fromm szerint ez a paradoxon abból származik, hogy bár egészen mélyről jövően szabadságra vágyunk, rettegünk annak következményeitől, például attól, hogy a döntéseink hosszú távon kihatnak az életünkre. Fromm szerint az elköteleződés hiánya lehet a szabadságtól való menekülés egy formája, mert a valódi szabadság mindig felelősségvállalással jár.
Ezt a képet tovább árnyalja az, hogy a romantikus kapcsolatokban a korábbi sérülések, a csalódás és az intimitástól való félelem is hat az elköteleződésre. A posztmodern korunkban pedig szerintem az is, hogy a ‘választék’ és a lehetőségek végtelenek, a ‘tökéletes partner’ keresése mindig nyitva hagyja a lehetőséget arra, hogy hátha valaki jobbal fogunk találkozni.
Munkahelyi környezetben nagyon hasonló dinamikát figyeltem meg a klienseimnél. Gyakran azért félünk elköteleződni egy pozíció vagy hosszú távú projekt mellett, mert attól tartunk, hogy az korlátozza majd a karrierlehetőségeinket. Ugyanakkor az is biztos, hogy mindemellett a túl sok választási lehetőség bénítóan hat ránk, de a döntés elkerülése a lehető legrosszabb döntés. Közben megfigyelték már azt is, hogy az elköteleződés hiánya növeli a kiégés és a munkahelyi elégedetlenség előfordulását (vagy már ezeknek a következménye).
A saját praxisomban gyakran figyelem meg azt, hogy nem csak a nagy döntésekben, hanem az élet apró mozzanataiban is megjelenik az elköteleződéstől való félelem. Például valaki jelentkezik egy eseményre vagy programra, majd végül nem jelenik meg. Ez a szétszórtság mellett a bizonytalanságból és a döntés iránti elköteleződés hiányából fakadhat. Sartre ‘a lét és a semmi’ című művében erre az önáltatás fogalmát használja, és szintén arra tér ki, hogy ezzel kerüljük a szabadsággal járó felelősséget. Persze ezeken kívül sok más oka is lehet, például a szociális nyomás.
Mit lehet tenni?
Szerintem a legfontosabb mindig a helyzet felismerése és elfogadása. Az biztos, hogy a saját motivációinkat és félelmeinket jobban meg kell ismernünk, amihez az önismeret és a reflektív kapcsolatok sokat segítenek, de a tudatos jelenlét gyakorlása is segíthet abban, hogy fülön csípjük magunkat az ilyen szokásainkkal. A perspektívaváltás mindig segít. Másik kedves szerzőm, Viktor Frankl írta:
“Az élet értelme nem maga az élvezet, hanem az a felelősség, amelyet a választásainkkal vállalunk.”
Ha közel engedem magamhoz ezt a gondolatot, akkor eljuthatok oda, ahol az elköteleződés nem korlátozás, hanem lehetőség arra, hogy az életem mélyebb értelmet nyerjen.
Fontosnak tartom, hogy egy ilyen jelenséget megérteni magunkban nem feltétlenül elég, cselekedni is kell, az értékeink melletti kiállást meg kell valósítani, ami a korszellem nyomása mellett nem könnyű. Mégis azt gondolom, mindig megéri.
A január 18-19-i önismereti csoporton az elköteleződéssel is dolgozunk:
Barátsággal,
Zsolt