A pszichológiai rugalmasság mint a demokrácia alapja

Megőrizhetjük-e belső szabadságunkat a manipuláció korában?

Kedves olvasó,

most egy közös gondolkodásra hívlak, ahol kérlek, bátran gondold tovább amiről írok, és nyugodtan formálj véleményt, amit megoszthatsz velem.

Az elmúlt napokban rengeteg olyan hír jutott el hozzám, amik számomra annyira döbbenetesek, hogy alig találok rá szavakat. Ahogy sétáltam a folyóparton, és megláttam a legutolsót, aminél eldöntöttem, hogy aznapra nem lesz több hírolvasás, kiáltottam egy nagyot, hogy levezessem a testemben felgyűjt dühöt és feszültséget.

Ahogy ezt megtettem, egyből eszembe jutott tanárom, mentorom (Orosz Katalin klinikai szakpszichológus és transzperszonális terapeuta) aki a legutóbbi esetmegbeszélő csoporton egy fontos üzenetet adott át nekem.
Talán eddigi praxisom legmegrázóbb esetét mutattam be, egy olyan élettörténetet, ami tele volt elhanyagolással, bántalmazással, kihasználással és sok cserbenhagyással.

Amikor ehhez a részhez értünk, s mentünk egy kört azzal, hogy ki hogyan érzi magát az eset bemutatásától, kitört belőlem, hogy “a kurva életbe baszdmeg, nem hiszem el, hogy ezt meg lehet csinálni valakivel.”

Magam is meglepődtem a reakciómon, mert nem jellemző ez rám, maximum, ha teljesen egyedül vagyok. Orosz Kati megállít egy pillanatra, s mondja: ‘figyeld meg, így megy tovább emberről emberre a trauma.’ Azóta ahogy figyelem a híreket, mindig igyekszem a testemre figyelni, hogy milyen zsigeri érzések jelennek meg, hol kell abbahagynom, illetve mire késztet az adott hír olvasása.

Legtöbbször a tehetetlen dühöt érzem, s fel kellett ismernem, hogy ez a düh nem az enyém, de én érzem. Úgy, ahogy a kliensem története által is létrejött bennem egy erős testi és érzelmi reakció, úgy a hírek olvasásakor is ez megtörtént.

Biztos vagyok benne, hogy ezt tudatosan csinálják így. Mindegy milyen eszközzel, megragadni a figyelmed, széttörni a belső egyensúlyi állapotodat, s lebénítani a cselekvőképességedet. Tömegmanipuláció.

Éppen ezért szerintem nem volt még ennyire fontos megtanulni az érzéseinket és tudatállapotainkat, megbarátkozni velük, megfigyelni, hogy hogyan lehet átmenni egyikből a másikba, illetve, eldönteni, hogy minek adunk figyelmet. Teljesen mindegy egy politikusnak, hogy a gyűlöletkeltő posztjára érkező 10000 lájknak a háromnegyede nevető fej vagy mérges arc, az algoritmus emiatt a nagy aktivitás miatt folyamatosan az arcodba fogja tolni.

Felelősséget kell vállalnunk a tudatunk állapotáért, és ugyanúgy, ahogy a testünket is, belső világunkat is rugalmassá kell tennünk. Szerintem ez a következő években nélkülözhetetlen lesz. Ne engedjünk a nyomásnak és ne adjuk meg a mindenkori hatalomnak azt, amit akar: hogy szarul érezd magad, és azt hidd, nincs lehetőség változtatni semmin, kész, ez van.

Ez egy hazugság!

Sokan sokféleképpen beszélnek erről a rugalmasságról: pszichológiai rugalmasság vagy reziliencia néven találkozhatsz vele. Azt jelenti, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni a változó körülményekhez és megtalálni a belső egyensúlyunkat nehéz helyzetekben is, ezáltal tudatos döntéseket és cselekedeteket hajtsunk végre, a saját értékeink mentén. Ahogy az önismeret mélyül, rálelhetünk ezekre az értékekre, s ami közös bennük: nem önös érdekek. Akármennyire is próbálják Freud óta elhitetni, az ember nem önző lény eredendően. A demokrácia pedig olyan társadalmi berendezkedés, amely az egyének aktív részvételére, kritikai gondolkodására és felelősségvállalására épül, ami szerintem jóval inkább a társadalom tudatszintjének egyfajta tükrözője, semmint mesterségesen létrehozott rendszer.

Több szempontból is megközelíthető a társadalmi felelősségvállalás és demokrácia valamint a reziliencia összefüggése:

Egyrészt a demokratikus közegben elkerülhetetlenek az eltérő nézőpontok és konfliktusok. A pszichológiai rugalmasság lehetőséget ad arra, hogy ne zsigeri reakciókkal, hanem tudatos válaszokkal éljünk a minket érő ingerekre. Ha megtanuljuk jól kezelni a saját érzelmeiket, és nem azonnal elutasítással vagy agresszióval reagálunk a másik álláspontjára (vagy csak egyszerűen eldöntjük, hogy figyelmen kívül hagyjuk), akkor csökkenthető a polarizáció és javítható a társadalmi diskurzus minősége.

Egy egészséges társadalom működéséhez képesnek kell lennünk arra, hogy nyitottak maradjunk az új információkra, és ne csak a saját nézőpontunkat ismételjük. A pszichológiai rugalmasság erősíti ezt a képességet, mert segít elviselni a kognitív disszonanciát – azt az állapotot, amikor új információk ellentmondanak a korábbi meggyőződéseinknek. Ezáltal kevésbé válhatunk manipulálhatóvá és könnyebben alakíthatunk ki árnyaltabb véleményt.

Unseen Histories/Unsplash

A szabadság nem csak jogokat, hanem hatalmas felelősséget is jelent: aktívan részt kell vennünk a közösségi döntésekben, figyelemmel kell kísérnünk a hatalom gyakorlóit, és szükség esetén cselekednünk kell, akár a társadalmi engedetlenség eszközeivel. A belső rugalmasság azért játszik kulcsszerepet ebben, mert segít kitartani a hosszú távú célok mellett, elviselni a kudarcokat, még akkor is, ha az eredmények lassan érkeznek. Egy rugalmas ember kevésbé hajlamos a tehetetlenség érzésére, így nagyobb eséllyel vállal szerepet a társadalmi változásokban.

Az egészséges társadalmakban az együttműködés elengedhetetlen. Ha képesek vagyunk mások szemszögéből is látni a világot, jobban megérthetjük a társadalmi problémák összetettségét, és könnyebben kötünk kompromisszumot. A reziliencia fejlesztése során az empátia természetesen fejlődik, ami mindehhez elengedhetetlen.

A demokrácia nemcsak politikai rendszer, hanem társadalmi kultúra is, ami azon múlik, hogy milyen pszichológiai állapotban vagyunk, milyen a műveltségünk, oktatásunk stb. Ha a társadalom tagjaként képesek vagyunk rugalmasan gondolkodni, kezelni a konfliktusokat, és felelősséget vállalni a közösségért, akkor a demokrácia valóban működhet, és nem üres intézményi keret marad. Ha magadat fejleszted, az egész közösséget fejleszted.

Végül, a pszichológiai rugalmasság megteremti azt a belső légkört, amiben annyira biztonságban érezhetjük magunkat, hogy megengedhetjük magunknak, hogy belehelyezkedjünk néha mások cipőjébe is, s nem fogunk megijedni attól, hogy ez majd megváltoztat, hiszen a változást önmagában jónak ítélhetjük meg.

A reziliencia fejlesztésének számos módja van, erről írtam korábban az alábbi cikkben, és fogok is még írni, iratkozz fel, hogy megkapd.

Végezetül, mint intelem, itt hagyom Göncz Árpád szavait:

“Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei. Akiknek nincs eszközük megvédeni önmagukat. S akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre.”

Mi már megvédhetjük magunkat. Azonban ha csak a saját jóllétünkkel foglalkozunk, akkor valójában nem a szabadságot szeretjük, hanem a privilégiumot.

Ajánlott irodalom

1. Erich Fromm: Utak egy egészséges társadalom felé

2. Erich Fromm: Menekülés a szabadság elől

3. Hannah Arendt: A totalitarizmus gyökerei

4. Paulo Freire: Az elnyomottak pedagógiája

5. Viktor E. Frankl: ...mégis mondj igent az életre! Egy pszichológus megéli a koncentrációs tábort